[A Badacsony] – Kisfaludy-ház felett található egy a hatalmas asztalszerű bazalt, amit Rózsakőnek neveznek. Valamikor a régmúltban gurulhatott le a hegy oldaláról. Nevét Szegedy Rózáról kapta, aki a hagyományok szerint Kisfaludy Sándorral szokott rajta üldögélni. Valószínűleg ez magyarázza a vele kapcsolatban született legendát is.
Úgy tartják, hogyha egy leány meg egy legény ráül a kőre, háttal a Balatonnak, egymás kezét fogva, még abban az évben egymáséi lesznek. De az is elég, ha a leány ül a kőre háttal a tónak, rágondol szerelmesére és felsóhajt. Akire gondol, annak a szíve érte fog dobogni.
Ezt a mesét a http://www.alon.hu/balaton-szorakozas-erdekes-csaladi-kirandulotipp/balatoni-legendak cikk alapján tettük közzé.
Jó, ha tudod…
Kisfaludi Kisfaludy Sándor Ignác Mihály Sümegen született 1772. szeptember 27-én és itt is halt meg 1844. október 28-án. Magyar költő, császári katonatiszt. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Kisfaludy Károly bátyja. 32-35 éves korában az ország ünnepelt költője. A magyar irodalmi romantika előkészítője. Főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót. Az általa létrehozott dal alakzatot Himfy-strófának nevezik a verstanban. A Himfy szerelmei című dalciklusával „a magyar irodalmi ízlés jelentős fordulatát vezette be” és „polgárjogot szerzett az addig egyházi és világi fórumok cenzúrája alá vetett szerelmi poézisnak”. Jelentős érdeme volt az 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett balatonfüredi kőszínház megvalósításában.
Kisfaludy és Szegedy Róza románca
Múzsája, majd felesége Szegedy Róza. Kisfaludy figyelmét még 1792-ben egy sümegi barátja hívta fel a feltűnő környékbeli szépségre, Szegedy Rozáliára: „…igen szép és igen okos lány, de igen nagy úrnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve.” Kisfaludy „szeme közé akart nézni Szegedy Rózának”, tudatosan próbált „összefutni” vele, de többször is épp lemaradt a találkozásról.
A 20 év körüli ifjú tiszt Sümegen látta először az akkor 16-17 éves Rózát, 1792 tavaszán. Eötvös szerint egy rokona, Forintosné gyónáskor észrevette a lányt, riasztotta az öreganyjánál Sümegen időző Kisfaludyt, aki egy átmulatott éjszaka után rohant a templomhoz, de csak a hintójában látta az arcát egy pillanatra. Elunva az utána futkosást, verset írt hozzá, melyet barátja, bessenyői és velikei Skublics Imre (1771–1830) Róza kezébe juttatott. „Nagyon rossz vers lehetett, nincs is meg a versek gyűjteményében. Tartalma az volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi olimpusi isten otthagyta az eget, s elment ki erre, ki amarra; az ördög maradjon az égben, ha Szegedy Róza onnan a földre szállott, s itt akar mulatni.” Végül 1794 őszén, otthon töltött szabadsága idején, a Vashosszúfaluban Rosty Antaléknál tartott 7 napos badacsonyi szüreten ismerkedett meg Rózával. Szerelemre lobbant és a leányban is vonzalomra talált. A fiatal lány mindamellett óvatosan fogadta a női hódításairól híres Kisfaludyt, kinek bécsi szerelmi kalandjainak híre szájról-szájra járt, mégis romantikus levelezés indul közöttük. Végül csak jóval később, számos szerelmi vihar után, 1799-ben határozták el, hogy összeházasodnak. Rózsa bátyja és fiatalabb barátnők, barátok támogatták, az öregebb rokonok viszont nem látták a tiszti rangjáról lemondott, vagyontalan poétát Rózájukhoz méltó férjnek. Kisfaludy részről pedig apja – a nagy hozomány ellenére – neheztelt a távoli rokonnak számító Szegedy családra. Végre hosszas diplomáciai fáradozások után Kisfaludy és Róza is elnyerte családja áldását a frigyre. 1800. május 17-én az év elején Kisfaludy oltárhoz vezette Rózát.
